Palackba zárt üzenet, 1991.

A hetet Pet?finek szentelve, már nem is csodálkozom, hogy a kollégák által antikvár könyvben talált gyermeki kézirat nem más, mint a János Vitéz prózai átirata.

"Adjon az úristen szerencsés jó estét!

Mondott nekik Jancsi ilyen megköszöntést:

Erre a zsiványok fegyverhez kapának,

Jancsinak rohantak, s szólt a kapitányok:
"Szerencsétlenségnek embere, ki vagy te?

Hogy lábadat mered tenni e küszöbre.

Vannak-e szüleid? van-e feleséged?

Akármid van, nem fog többé látni téged."
Jancsinak sem szíve nem vert sebesebben

E szókra, sem nem lett haloványabb színben;

A zsiványkapitány fenyegetésire

Meg nem ijedt hangon ily módon felele:
"Akinek életét van miért félteni,

Ha e tájt kerüli, nagyon bölcsen teszi.

Nekem nem kedves az élet, hát közétek,

Bárkik vagytok, egész bátorsággal lépek.
,A tizenkét zsivány csodálkozására.

A kapitány ilyen szókat váltott véle:

"Egyet mondok, öcsém, kett? lesz bel?le;
Te derék legény vagy, azt a bátor szented!

Téged az isten is zsiványnak teremtett.

Éltedet megveted, a halált nem féled...

Te kellesz minekünk... kezet csapunk véled!
Rablás, fosztogatás, ölés nekünk tréfa...

...

S a kancsók mélységes fenekére néztek,

S lett eltemetése fejükben az észnek;

...

A föltámadó nap legels? sugára

Lesütött a háznak füstölg? romjára,

Pusztult ablakán át benézett a házba,

Ott a haramjáknak csontvázait látta."

Nem egészen két nappal a várva várt szabadság el?tt kedvem lenne nekem is hagyni a zsákot és felgyújtani a házat a kincsekkel és a zsiványokkal együtt.