A nagy hal megeszi a kis halakat...

de viszont a kis hal is szeretné megenni a nagy halakat- írja a Képtelen természetrajz. Létezik valami ismeretlen szervez? er? (hívja mindenki, hite szerint, aminek vagy akinek akarja), aki révén néha a kis halaknak is sikerülhet.

Nem kérdés, hogy a játékban magam az apróhalnál is apróbb hal szerepét játszhatom csak.

Írom sorra a bódító virágillattól b?zl? alékérdez?s interjúkat, aztán a fejemre koppint a Nagy Hal, felülr?l küldve a gyalázkodó utasítást.

Bár mindenki érzi, hogy fejét?l b?zlik a hal, a "kékharisnya" jobb ha fülét-farkát behúzva nem nyilvánít véleményt. Hunyászkodjál meg! Kérdezz jobban, kereskedelmiesebben Blakkat!

Blakkat kérdez.

Hetek telnek el, míg jön végre egy ismeretlen vadnyugati h?s: a férfi. Halmai Tamás, ?rangyalomként, feltehet?en azért született erre a világra, hogy helyrehozza a jóízlés ellen elkövetett hibáimat. Senki sem maradhat tévedésben bizonyos mai magyar kortárs írón?k munkái kapcsán. Halmai Tamás a Népszabadság hasábjain kiálthatja szárazon közhírré az igazságot (tömören, akkora terjedelemben, amekkorát a m?vek maguk megérdemelnek)

Karafiáth Orsolya Maffiájáról: " hogy a szerz? els? prózakötete minden tekintetben kudarcos teljesítmény";

és az ominózus bestsellerr?l:

"Ez a Júlia-füzetek színvonala; igaz, talán nem is akar több lenni."

Az elégtételt a sértésért megkaptam, a jóizlés oltárán az áldozat bemutattatott. A világban újra helyreállt a rend.