A boldogság nyomában I.

T. szerint blogot írni magamutogatásra vall. Osztom a véleményét, de...
Ez a kicsi blog akkor halt hamvába el?ször, amikor Zemet megkértem, hogy tolmácsolja ?szinte bocsánatkérésemet valakinek, akir?l most nem beszélünk. Aztán Akir?lnembeszélünk lett több is, mint Zem barátja. A blogbejegyzések ritkultak. Végül figyelmeztet? lövés nélkül töröltem a világhálóról...Id?vel akadt valaki,(gy.k.Akir?lnembeszélünk) akivel ezt a sok sületlenséget megoszthattam, vagy a blogírással töltött id?t elüthettem. Azt hiszem, ha az ember csaja újraindítja a buta blogját, az afféle jel mintha új hörcsögöt, kis házikedvencet venne, és ezt a gondolatmenetet most inkább nem folytatom...